Volt blogom. Voltak blogjaim. Egymás után is, egymás mellett is, de már régen nincsenek. Megöltem őket, puszta kézzel, pontosabban, csak egy mutatóeszközt használtam hozzá. Mélyen klikkeltem bele törlés gombjukba. Meg akartam szabadítani a világot, a szervereket és főleg magamat a további fájdalomtól, amit az öncélú, túlzó, értelmüket vesztett és nehezen olvasható soraim jelentettek. Kifolyattam a kék vérüket. A föld beitta, aztán kihányta a latrinába, megtörölte az ábrázatát és hívott egy taxit.
Megbántam. Hamar hiányozni kezdett a rendszeres megkönnyebbülés. Akinek volt már székrekedése, tudja, miről van szó. Folyamatosan feszített belülről, néha már hallucináltam tőle, de nem volt már a zöld-fehér felület, ahova odaszarhattam volna egyet a világról, meg az emberekről, meg a szocializációról, meg a filozófiáról, meg a családokról, meg a jövőmről és hogy az úgysem lesz. Egy szokásosan büdöset, ami a legtöbbek szerint mégsem valami feltűnő vagy figyelemre méltó. Ennek nyomán, ahogy a harminc éves szűz már Lady Gagával is lefeküdne, vagy a sivatagi vándor megissza a saját vizeletét, ahogy a hegymászó a haláltól való félelmében lefűrészeli saját beszorult lábát - regisztráltam a féjszbukra.*
Ez egy baromság. Az ember a féjszbukon hamar rájön, hogy ha túl sok lájkmentes írása van az üzenőfalán, gyakorlatilag nullára csökken az esélye, hogy egy lány segítsen neki a génállományát egy latexbuborékba csomagolni. Plusz az is nyilvánvaló, hogy féjszbukon mindenki lájkol, mintha muszáj lenne, vagyis, ha nincs lájk*, akkor el sem olvasták. Azt pedig minden gondolkodó érzi, hogy ha gondolatait nem hallgatják meg, akkor felesleges megosztania. A blog.hu sokkal kellemesebb, hiszen a statisztika oldalon kiválaszthatod a számok közül a legnagyobbat és örülhetsz neki, bármi is az, ráadásul soha semmi nem nulla. Ami még a nyilvánvaló feleslegességnél is rosszabb, hogy valódi névvel kerülnek fel az írások, tehát az utcán, ha meglátnak, az jut eszükbe, micsoda barom vagy, nem az, hogy ez az ismeretlen srác bizonyára érdekes személyiség lehet, bár semmit sem tudok róla.
A lényeg, hogy vissza a hosszabb és anonim önkifejezéshez. Nem, nem lesznek macskás videók.
Szia! Strigi Bluebird vagyok és ez itt a blogom.
*Nagy szeretettel üdvözlöm régmúlt irodalom és magyar nyelv tanárnőmet, akinek meggyőződése szerint nejlon és ímél, ha igazán magyarok vagyunk, nemzeti összetartás, kokárda, orbánfüves vodka.
